A művészet talán az egyetlen nyelv, amelyen akkor is megértjük egymást, amikor különböző az anyanyelvünk
Kedves Vendégeink, kedves alkotók, barátaim!
Nagy öröm számomra, hogy ma együtt nyithatjuk meg Evokációk minikönyv-sorozat hatodik kötetének bemutatójához kapcsolódó kiállítást.
Ez a kiállítás és könyvbemutató egy olyan alkalom, amely egyben egy közösség ünnepe is: azoké, akik hisznek abban, hogy a művészet képes megszólítani, összekötni és – ami talán a legfontosabb – jelen lenni egymással, örülni egymásnak. Örülök annak, hogy itt most ilyen értő közönség előtt mutathatjuk be az alkotásokat. Azok jöttek el akik alkotóként, vagy befogadóként akár a képzőművészet, akár az irodalom, vagy akár mindkét terület iránti érdeklődnek. Az eltérő művészeti ágak együttes megjelenése mindig új, összetettebb és mélyebb élményeket adhat.
Mielőtt a
képekről, versekről és az alkotókról beszélnék,
engedjék
meg, hogy zenével indítsuk el a mai délutánt.
Hallgassuk meg Oláh Péter és Dénes István előadásában Mozart C-dur Andante című művét.
♪♫
Az Evokációk pályázat és minikönyv-sorozat kezdettől fogva a művészetek találkozásának gondolata köré szerveződik.
2011-ben egy online közösségből indult kezdeményezésünk, hogy a megszokott sorrendet megfordítsuk: míg általában szövegeket, verseket szoktak képekkel illusztrálni, mi arra kértük az alkotókat, hogy egy képzőművészeti pályázatot követően a legjobb alkotásokat illusztrálják szöveggel: versekkel. Meglepően szép anyag gyűlt össze, és hogy ennek valódi lenyomata is legyen, 2011 végére megszületett az első minikönyv, amelynek címe nem véletlenül lett Evokációk 1. A könyv megszületésével együtt bennem is megszületett az az álom, hogy ezt mindenképpen folytatni kell. Amikor aztán a kezemben tartottam azt az első minikönyvet akkor még csupán 30 kép-szöveg párosítással, ez az érzés megerősödött bennem. Láttam persze a hibákat is, de láttam a csodát, ami megszületett. Ugyanakkor azóta is mindig keresem, hogy mit lehetne még jobban csinálni. Akiknek pedig megvan a sorozat eddig megjelent minden darabja, mind a hat könyvecske, azok remélem, hogy érzékelik is ezt a törekvést és eredményeként a látható fejlődést. Én úgy gondolom, nem szerénytelenség azt mondani ma a 6. minikönyv bemutatóján, hogy közeledünk a tökéleteshez: a megjelent munkák bármely hazai és nemzetközi művészeti fórumon méltán állják meg a helyüket!
Talán észrevették, észrevettétek, hogy a kötet képei most nem itt körülöttünk láthatók.
Ennek
egyszerű oka van: a kiállításhoz a két belső teret kaptuk
meg,
így a képek ott várnak majd bent bennünket.
Bízom
benne, hogy
amikor együtt átsétálunk, élmény lesz a könyv
képeit életnagyságban is megtekinteni.
A képek vizuális üzenetét különleges élmény a hozzá tartozó versek gondolataival társítani. Mindenkit biztatok a kép és vers párosok együttes befogadására.
Most van itt a lehetőségem gratulálni az alkotóknak. A pályázatra beérkezett közel kétszáz kép közül első körben 110 alkotást fogadtunk el. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen nagyon erős volt a mezőny és akik nem kerültek be a válogatásba, azoknak sem kell szégyenkezniük. A Jávorka Csaba festőművész értékelése és útmutatása mentén kiválogatott 110 képből majdnem mind megszólított és írásra ihletett egy-egy költőt, versírót. Összesen több, mint 300 vers érkezett a képekhez, amelyekből végül 60 kép-vers páros került kiválasztásra. Az elbírálásban Pethes Mária kiváló költő és Dániel Zsófia komoly szakmai múlttal rendelkező szerkesztő segített. Azt gondolom, hogy ekkora mennyiségű anyagból kiválasztottnak lenni mindenképpen elismerés. A következő alkotók szerepelnek az idei kiadványban. (Integessen, aki itt van.)
Ábrahám Béla, Bartók Andrásné Gyöngyvér, Hídvégi Andrea, Jakab Anikó, Jávorka Csaba, Jeles Teréz, Kádár Csomor Gábor, Király Mandi, Kotaszek Hedvig, Körmendi Rita, Lovas Katalin, Lőrincz Mária Magdolna, Lukács Judit, Majoros Erika, Mikóczy Dénes, Molnár Péter Molinaro, Nemes Zoltán 'mettor', Póth-Vecsei Mária, Sánta Péter, Sz. Mákos Margit, Szakáli Anna, Székely-Pajor Izabella, Takácsné Tóth Márta, Tóth Tünde, Turcsány Edina, Vágvölgyi Attila, Vágvölgyi Istvánné, Veit Judit
Az ő képeiket láthatják, láthatjátok a falakon. Egy nagy tapsot kérek az alkotóknak!
A költők, akik a képekhez a verseket írták:
B. Mihály Csilla, Bánkúti Katalin, Barti Teréz, Bikfalvi Balázs, Bódai-Soós Judit, Böröczki Mihály, Csula Emil, Éles Anett, Fekete Gergő, Gősi Vali, Gubcsi Anikó, Keresztes Mária, Kincses János, Király Péter, Kovács Balázs, Marcsek Anna Mirtill, Magyar Tímea, Mecséri Éva, Mecséri Ildikó, Nyőgéri Tünde, Óbis Hajnalka, Pataky Tünde, Pécsi Kornélia, Pethes Mária, Réfi János, Rembeczki Ágnes, Rózsa Iván, Schilli Tímea, Szabó Erzsébet, Szakáli Anna, Szalkai Orsolya, Szilasi Katalin, Török Nándor, Tóth Edit, Taktoma, Turóczi Levente, Vágvölgyi Istvánné, Vargyas Rozália, Vaskó Ági, Vassné Szabó Ágota, Vázsonyi Judit, Veroniq, Zsatkovics Edit,
Mindenkinek gratulálok és mielőtt ismét hallgatnánk egy kis zenét, engedjétek meg, hogy elhangozzék egy vers. Ezt a verset több okból választottam. Egyrészt, mert igazi ékköve a minikönyvnek a képpel együtt, amelyhez született, másrészt a vers írójának nagyon sokat köszönhetünk, ugyanis rengeteget dolgozott a minikönyveken és segítségünkre volt annak nyomdának a megtalálásában is, amelyik elfogadható áron vállalta a nyomtatást, ezúton ezt is köszönöm szépen Kincses Jánosnak!
A mi korunk gyakran a megosztottság korának tűnik.
Társadalmak, közösségek, néha családok is különböző vélemények, világképek és félelmek mentén szakadnak szét.
A művészet azonban más nyelven beszél – összeköt.
Nem vitázik –
megszólít.
Nem meggyőzni akar – hanem megérinteni.
És amikor egy versben vagy egy képben magunkra ismerünk, hirtelen rájövünk arra, hogy a másik ember érzései nem is állnak olyan messze a mieinktől.
Ezért van a művészetnek
ma talán nagyobb jelentősége, mint valaha:
mert képes
hidakat építeni
ott is, ahol a puszta szavak falakat emelnek.
Az Evokációk kötetei az évek során egy erős, baráti és művészeti-szakmai alkotói közösséget is létrehoztak. Sokan kötetről kötetre csatlakoztak ehhez az teremtő játékhoz, mások csupán egy-két fordulóban vettek részt. De mindenképpen sok olyan kapcsolat alakult ki, ami a minikönyvek nélkül nem született volna meg. Talán életre szóló barátságok is köttettek. Én magam is igyekszem tartani a kapcsolatokat és figyelemmel kísérem a nálunk megfordult alkotók pályáját.
Vannak sajnos, akik már egy másik dimenzióban folytatják útjukat, ezért már nem tudnak újabb képpel, verssel csatlakozni hozzánk, ők azok akiktől elbúcsúztunk. Szeretnék megemlékezni róluk, akik már nincsenek közöttünk:
Láng Szilvia, Bodó
Anna, Zilahi Ica Mária, B. Láng Ernesztin, Zsidákovics Mihály,
Novák Péter, Benk Katalin, Nyári Anett, Tóth Márta
festőművészek,
valamint Fecske Csaba költő, aki a negyedik
kötetig zsűritagként segítette munkánkat. Haász Irén költő
alig néhány hete ment el.
Munkájuk és jelenlétük része marad ennek a közösségnek, hálával gondolunk rájuk és remélem, hogy a minikönyvekkel méltó emléket állítottunk nekik.
Folytassuk ismét zenével! Következik: Doppler - Magyar fantázia.
♪♫
Úgy gondolom, hogy az Evokációk pályázatán mindenki nyert. Az alkotók az ihletett percek, órák, az alkotás örömének nyertesei, a nézők, olvasók pedig nyertesekké lesznek, ha megérinti őket, ha befogadásra talál bennük a mű. Egy művészeti pályázat értékelése természetesen csak részben lehet objektív, hiszen a technika, a forma, a tartalom mellett az érzelmi hatás is része ennek az értékelésnek, ami minden esetben az értékelő zsűritagok pillanatnyi lelki, érzelmi állapotán is múlik.
Most szeretnék átadni egy-egy tiszteletpéldányt azoknak akik ezen a pályázaton a kép és vers együttes párosával végül a legtöbb pontot érték el, vagyis az első három helyezett párosnak, ami végül négy páros lett a harmadik helyen kialakult holtverseny miatt.
Harmadik helyezést ért el: Jeles Teréz: Havas bükk című képpel és Bikfalvi Balázs: Bíbor levél, c verse. Mindketten jelezték, hogy sajnos nem tudnak itt lenni ma, de természetesen mindketten megkapják a nekik járó tiszteletpéldányt.
Szintén harmadik helyezést ért el: Nemes Zoltán mettor Meserdő c. fotója, és hozzá Szalkai Orsolya haikuja.
Második legtöbb pontot elért páros,
Molnár Péter Molinaro festménye és B Mihály Csilla verse. Mindkettő címe: Körös.
Az idei minikönyv első helyezettjei Sánta Péter St Mihály című képe és Török Nándor: Itt az idő c. verse.
Szeretnék néhány szót szólni a kötet borítójáról is.
A meghívón is szereplő kép, amely a kötet borítóján látható, Lőrincz Mária Magdolna digitális alkotása.
Számomra egy szomorú, mégis türelmes angyalt jelenít meg, aki fájdalommal szemléli az emberi világ értetlenségét és tisztátalanságát. Ám a maga tisztaságával őrködik is felette. Jelen van csendesen, ítélet nélkül. Számomra ez az alak magát a művészetet jelképezi és talán annak legmélyebb célját is szimbolizálja.
Most pedig engedjék meg, hogy felolvassam a kötet hátlapján szereplő szöveget.
Szeretnék köszönetet
mondani mindazoknak, akik segítették, hogy ez a kötet
megszülethessen, és hogy a mai alkalom létrejöhessen.
Köszönöm
mindazok munkáját, akik a szervezésben, a válogatásban, a
technikai háttér biztosításában vagy bármilyen formában
hozzájárultak ehhez a közös alkotáshoz.
Külön is köszönöm
a Háló
közösségi térnek, hogy helyet adott ennek az eseménynek.
