Jeles Teréz: Havas bükk
1.
Bíbor Levél
Bíbor levél hull a fáról,
Elszólít a messzi távol.
Egyszer minden útra kél.
Emlékeim szállnak széjjel
Szerte szórva szürke széllel,
Történetem véget ér.
Vihar közeledik
Csendesen lépem át a küszöböt,Fel ne ébresszem az ördögöt.Lelkem némán felüvölt,Az ajtónál hagyom a bőröndöt.
Súlyos csend vár idebent,Minden személytelen és idegen,Lelkem kimerült, hitetlen.A padló ekkor megreccsen.
Bennem a kétely növekszik,Kint szél kerekedik,Lelkemre bent béklyó nehezedikÉrzem Vihar közeledik
Tavasz közeledik
Mosolyarcú ibolyalilaszínű csokorban.Illatával csalogatvatavaszvarázst hozta.Üvegben bólogatvamelegséget áraszt.Csendes csodávalnéma sok szavával.Tavaszi kedves viráglila szerény ibolyák.Egyszerűen vázábanszívmelegű a bokréta.Illatoddal csak maradjálsokáig a szobai vázádban.Mosolyoddal mutassadaz egyszerű csodádat.
2.
Pálfi Isti: Tavaszi hangulatCsodálatos volt a mai reggel.A fehér táj vakítón ragyogott.Roskadt a hó együtt a jéggel,A kiolvadt patak vígan csobogott.Melegen ontotta sugarát a nap,Az utcán hólé folydogált.Gyerekek hóvárat falaztak,A pacsirta a fényes égre szállt.Az utcán emberek sétáltak,Érződött,hogy jön a tavasz.A piacon hóvirágot árultak,Egy ember plakátot ragaszt.De a Hargitán elsötétül az ég,Fekete felhők gomolyognak.Fagyosan tőr elő a szél,A hópelyhek száguldanak.Hull a hó,hull újra,Belepi a házakat.S a Tél megint uraA legyőzött Tavasznak.
3.
Mecseri Éva: Ibolya
Egy csokorba gyűjteném
a tavasznak kék egét.
Ibolyakék száz csoda,
tavaszi szél illata.
Nem felejtem el soha.
Jeles Teréz: Április
1.
Mecséri Éva: Árad
A nap aranyávalfestette a tájat,virágot, nádat,száz csodákat.Teremtőtől kaptam,szívemben is árad.
Szakáli Anna: Tori kapu
1.
Varga Veronika:
szent hely ajtaja
szellemvilágra nyílik
mindig nyitva áll
Szakáli Anna: Balatoni nyár
1.
Balatoni nyár
Tegnap éledt nyárma valóság, de holnaptovatűnt emlék
Szakáli Anna: A tó szélén
1.
Bódai Soós Judit: Csendváró
Alkonyon túl jár az idő
kékre mossa a világot
feloldva minden létező
és elképzelt közti sávot.
A tér is magába görbült
hajlott hátára húzva már
az örök forgásba szédült
eget, s azóta csendre vár.
2.
Salamon József: A tó szélénA tó szélén állok, várnak az álmokMég némák a tavak, ma nincsenek szavak.Fodrok suhannak, csiklandja szellőHíreim vannak: nem lesz ma felhő.A tó szélén állok, társakat látokÉvgyűrűt kaptak, áldoztak Napnak.Béka, ha csobban, a tó szava sóhaj.Szeress ma jobban! A tó széle hol van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése