Nemes Zoltán 'mettor': Főszezon előtt, Lacrima, Bolero , 'Manhatten' (Budapest 56-osok tere) , MesErdő / Sz. Mákos Margit: Methamorphosis, Alvó táj, Őszidőben, Én itt maradok

Nemes Zoltán 'mettor' : Főszezon előtt

1.

Vázsonyi Judit: Partok

Ismerem ezt a csendet,

sima tükrét a víznek,

hallom, amint a levelek

fent a lombban lélegeznek.

Ülök a parton magam,

enyém a pad, a szellő,

enyém a vitorla vászna,

a madárdal a nyárelő.

S a szembe-parton épp így

talán ott ül valaki,

míg rágondolok, gondol rám,

amit most érzek, ismeri.

2.

Mahler Csaba: A csend tanít meg

Magamban ülök, part szélén, némán,

A víz akár egy messzi szem figyel.

Fölém hajolt egy álmos délután,

S a semmi bennem lassan énekel.

A fák csak állnak, nincsen szavuk,

Az idő lassan háttal megy tovább.

A parton ülök nincs hova futnunk,

Elfárad bennem minden, ami vágy.

Egy vitorla megy magára hagyottan,

Mint régi álom, amit elfeledtünk.

A múlt felzokog nesztelenül lopottan,

Egy nyár kihull a két tenyerünk közül.

S csak hallgatok, ahogy a csend tanít meg,

A tó szemében némán nézem magam.

Nap lehull, mint egy megunt ígéret,

S a világ bennem halkabban marad.

Nemes Zoltán 'mettor' : Lacrima

1.

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Könnyek

Egy mély, felszakadt sóhaj,

Melyet lélekkönny kísér,

Bús, fájdalmas szívmoraj,

Ami oltalmazást kér.

Hulljatok drága gyöngyök,

Tiszta lélekharmatok!

Tűnjenek el a rögök,

A szívbéli bánatok!

Gyógyítsátok a lélek

Durván karcolt sebeit.

Jöjjenek új remények,

Elfeledve a régit.

S ha leperegtetek,Csalódás

Hangtalan sikoltás,

Néma jajveszékelés,

Süket fülek,

Halvány szép remény.

Felfordult világ,

Cseppnyi figyelem,

Üres lelkek,

Nincsen tisztelet.

Tiszta fénnyé váljatok!

Hogy az emberi szívnek

Szeretetet adjatok!

2.

Csernalovics Anita: Csalódás

Hangtalan sikoltás,

Néma jajveszékelés,

Süket fülek,

Halvány szép remény.

Felfordult világ,

Cseppnyi figyelem,

Üres lelkek,

Nincsen tisztelet.

 

Nemes Zoltán 'mettor' : Bolero

1.

I. Zs. Borvörös boleró

Borvörös boleró- vagyok.

Tengerkék ölelést- kapok.

Földbarna harcidíszt- veszek.

Neonzöld fébanánt- eszek.

Bíborszín püspökhöz-lépek.

Napsárga feloldás - kérek.

Vérvörös szerelmet-érzek.

Jégszürke románcot érek?

Fekete boleró vagyok.

Színeket másokra hagyok.

2.

 Szüllőné Czödör Mária: Bolero

 

Lüktető ritmus, kezdi újra meg újra,

lendül a lábad, s perdül a szoknya.

Egyre csak pulzál, repül a dallam,

hatalmába kerít, elbűvöl, s elragad.

 

Hirtelen megtorpan minden mozdulat,

kezeidet felemelve megadod magadat.

Majd tüstént újra kezdik a dallamot,

szenvedéllyel gyújtja fel az iramot.

 

Mint a viadalon csalogatják a bikát,

úgy szítja e dal érzéseink parazsát.

Lábukkal vadul a taktust dobogják, s

feláldozzák maguk a gyönyör oltárán.

Nemes Zoltán 'mettor' : 'Manhatten' (Budapest 56-osok tere)

1.

Rembeczki Ágnes: haiku

A fölénk nőtt múlt -

nem kér tapsot, sem könnyet.

Csak értsd: ők voltak.

Nemes Zoltán 'mettor' : MesErdő

1.

Szalkai Orsolya: Haiku

Kerestem égen,

s lám, ott lapult Isten a

bokrok tövében.

2.

 Turóczi Levente: Ködfelhő

 

Messze eliramló, fák közt terjengő

Áthatolhatatlan, sűrű ködfelhő.

Az az egy, mi messzi átjuthat rajta,

A pásztázó, nagyhatalmú fény sarja…

 

Sz. Mákos Margit: Methamorphosis

1.

 

Szilasi Katalin: Átváltozás

 

Nádsusogás voltam,

pára a tó fölött,

zizzenő légy szárnya,

szétterülő, örök-

zöld ragyogás. Vagyok

égen a kék, derű is,

ború is. Leszek

föld szaga, édesen

sós-keserű rögök

közt örökös csend.

 

Sz. Mákos Margit: Én itt maradok

1.

Rembeczki Ágnes:

Lángoló város -

árnyékban fázik a kék,

még egy alak lép.

2. 

Tűzben szőtt álom -

aranyba fulladó kék,

Én itt maradnék.

3. 

Itt maradok

 

A házak nőnek, én maradok,

térkövet ás a régi patak,

a fák mögött még ott a rét,

de már villog a szürke tér.

Szélesebb lett a főutca,

a harangszó is halkul ma.

A tornácra már más ül ki,

de bennem nem lett semmi új.

Szerettelek a nyár alatt,

levélzizegés takart,

a vén dió még most is áll,

tudja, hogy mit súgtál talán.

Megnőttek házra házak,

én gyökér vagyok a fának.

Ahol először nevettél,

ott maradok egy csendes kép.

4. 

 

Pálfi Isti: Itt a helyem

Szeretem én ezt a tájat,

A szürke hegyek fellegét.

Hargita kelt tépő vágyat,

Ha itt hagyom szívem melegét.

A büszke fenyők suttogása

Felébreszt sok emléket.

Szárnyuk csendes suhogása

Úgy simogassa lelkemet.

Szép ez a hely,itt születtem,

Nem fáj,hogyha bánt, ha sért.

Aranyat,én kincset leltem:

A Szülőföldem melegét!

Itt a helyem,nem mehetek,

Nem hagyhatom el soha.

Küzdök együtt,itt veletek,

Hogy legyen e népnek jobb sora.

Sz Mákos Margit: Alvó táj

1.

Nagy Eszter Gabriella: Isten mondta …

„Bizony por vagy,

és vissza fogsz térni a porba!”

A mennyben az ország,

meghallgattatott az imádság.

Ember, ne búsulj!

A lélek él,

örök életben remél.

Isten háza tárva,

És nincs többé, ki lenne árva!

Sz. Mákos Margit: Őszidőben

1.

Éles Anett: Édes délután

Pókhálóba font napfény remeg,

tócsában terpeszkedik a szél,

zörög az ősz - vén lovasszekér-,

vetkőzik a méla rengeteg.

Markomban hűvös hajnal ragyog,

majd köd bújik kabátzsebembe,

ahogy lopakodik az este,

ezüstérmék fent a csillagok.

Zizzen az ág, a bokor rezeg,

és megbújik benne az álom,

fent lebbenő pegazus szárnyon

pislognak fáradt, fénylő szemek.

Rezes lábnyom egy levél itt lent,

madártoll repked kócos széllel,

messziről andalog az éjjel,

festővásznon szétfolyik a csend.

Csilingel az erdő, megállok,

és jönnek-mennek a szép őszök,

hajamba kúsznak a sütőtök

illatú édes délutánok.