Jakab Anikó: Élet a kövek között
1.
Smoling Erika: A kövek virágai
„Ki gondolná,hogy van élet rideg kövek között?
Sok kis fehér virágocska ide beköltözött.
Keresgélték, hová szórják el magjukat?
A szél segített megoldani gondjukat.
Azóta már itt pompáznak,virágoznak,
Másutt nem is hiányoznak.
Itt van helyük, esőben, szélben, napsütésben,
Kövek között,s zöld levelük által, óvó ölelésben.”
2.
Barti Teréz: Élet a kövek között
Sivár tájon, hogy
élhetsz? Mutass példát a
nélkülözőknek.
3.
Gubcsi Anikó: Élet a kövek között
Te szikla vagy, én virág
- nehéz nász.
Én elhervadok, te elporladsz majd
- egységünkben nincs változás.
Barti Teréz: haiku
Pirosítotok
Most feltűnőek vagytok,
de meddig éltek?
Szilasi Katalin: Haiku
Piros pipacsok
Derékon kapja őket
a csintalan szél.
Zsatkovics Edit: Táncoló pipacsokSzirmok varázsa bódítvèrcsepp-pontok mezőnbuja,kihívó skarlàtvöröspipacs dalol napfény köszöntőtPuritán pipacspiroslik parázsliktűzvirág szoknyájapajzán paràzna
4.
Petőh-István Jennifer: Pipacsok
Ahogy a szél ringatja
Keblén tested,
Piros koronád megremeg.
Van, hogy lágyan,
S van, hogy erősen,
Táncba forgat szüntelen.
S te mindig hozzá bújsz,
És hagyod magad,
Míg végig simítanak
Rajtad a természet kezei,
Az égnek tiszta könnyei.
5.
Gubcsi Anikó: Táncoló pipacsok
Pödörödik, kunkorodik,
Fel az éghez nyújtózkodik;
Piros pipacs bontja szirmát,
Selyem-fényű, szép ruháját.
Turóczi Levente: Faluhelyen
Páratlan; s nyugodt.Fennkölt és csendes: idill.Falusi tanya…
2.
Kaszás Lilla: Vidéki reggel
Parázsló világok,
béke-földi tája,
hajnali fényt szór rá
napkövek szikrája.
Ősi porták báját
építi a holnap,
izgatott zsongással
indul el egy új nap.
Régi tanyavilág
őrzi bölcsességét,
mindenhonnan hallom
dicső örökségét.
Éljük, óvjuk együtt
élet választottját,
urbánus vidéknek
büszke ellenpontját.
Gubcsi Anikó: Tanyavilág
Szegény emberek palotája
Egy hely bölcsőtől a sírunkig
Nemzedékek hű tanyavilága
Fényes életív a földtől az égig
Székely-Pajor Izabella: A Balaton nyugalma
1.
Schilli Tímea: Szerelem híján
Pirosló és kéklő ma az égbolt,
szívem szerelmes
olyan de olyan rég volt!
Kik szerettek, messze már,
ki keres, még nem talál.
Két világ közt, álmosul,
pirkad-e vagy alkonyul?
Pirosló és kéklő ma az égbolt,
szívem szerelmes
olyan de olyan rég volt…
Vaskó Ági: Tavasz…
...ahogy riant a téli jég,tavaszt remélt a büszkeség.A fák hegyén remény fakadt,rózsásarcú- virágmalaszt.Esőt remél a földkabát,cirógató, anyásdadát.Pacsirta száll, imát csacsog,kacér a fény, csodát ragyog.
Keresztesi Krisztián: Lent a tónál
A város szívében
békére lelve,
életre kelve
virágba öltözve,
várja egy kis sziget,
hogy ismét felfedezd.
Csendes volt a tél
és kopár a tér,
de nap melegétől
zöldell, ami él,
s itt van mindenki,
ki csodát remél.
Pécsi Nelli: TájképVászonra festett tavasz,színes rétegek tobzódnak ujjaim közt,ecsetem símogat minden pergő szirmot:játszunk ‘szeret-nem szeret’-et.A felhők, mint gyűrt szerelmes leveleklebegnek jelenem felett,kibontom, s újraolvasom mind,jégszívem talán felenged.
4.
Marcsek Anna Mirtill: Gyömrői tavasz
Az úton senki se jár,
csak a tavasz vonult be,
arcán rózsaszín mosollyal,
és nyomot hagyott minden fán,
megannyi életörömöt,
rügyekből kipattanó szint,
illatot áradó pompát,-
bódultan hömpölygött
felettem, mellettem ott
az úton, ahol senki,-
csak a belém költözött
boldog lélekvirágok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése