SÉTA A PARKBAN

( Láng Ernesztin Életportré című festménye elé )

Ma is, ahogy minden reggel átsétál a parkon,
Egyedül járja be a megszokott utat,
Meg-megpihen olykor egy ismerős fa mellett,
Ilyenkor - emlékek között kutat.

Korábban kettesben mentek ki a parkba,
Együtt andalogtak végig sok nyarat,
Ám párja eltávozott, még tavaly a télen,
De ma is találkoznak - ott, a fák alatt.