Pigniczki Ágnes: Vihar után, Hídvégi Andrea: Búcsú, Főnix, Albatrosz

Pigniczki Ágnes: Vihar után

1.

Szívek vihara

A vihar a csendből érkezett,
S győzni készül szívünk felett.
Egész testünkben remegünk,
Várainkba menekülünk.
Nagy balgaság ott megbújni!
Ha e pokol kezdi táncát járni,
Börtönné lesz minden bástya,
Kivégző hely és sírkamra.
Falaink mögé menekülve,
Magányunkba halunk bele.

Hídvégi Andrea: Búcsú

1.

Emlék

Leszel majd könnycsepp,
mi lepereg arcomon,
Leszel majd tőr a szívemben,
leszel a fájdalom.

Leszel majd glória,
fénylesz felettem,
Leszel majd bűn,
mit veled elkövettem.

Leszel majd pillanat,
amikor megszülettem,
Leszel majd pár év,
amíg élhettem.

Leszel majd édes,
szép emlék nekem,
Leszel majd a minden,
amit elvesztettem.

2.

fák rengetege

hívogat szüntelenül

búcsúzik lelkem

3.

Gondolatfoszlányok

Elment az Úton, a halál lebbent lépte nyomán,

átölelte a fény, s én csak álltam sután.

Néztem a távolt, a tűnő csodát,

a múlandó testet, a szürke homályt.

A kétely, mely őrjöngve marcangol szét,

távol vagy messzi…fény vagy sötét.

A kérdés, mely dobol az agyam falán,

egyre csak lüktet bennem,örök talány.

Lobban a láng, elfogy a fény,

szívemben már az Ő lelke zenél.

Hűvös szellő a nap melegén,

gondolat és érzés egyet remél.

Hiszem az Istent,

hiszem a jót, a

Végtelenben

az örök

valót.

4. 

Zöld ölelés

Csendes lombok alatt búcsúzik

a lány, az út kanyarog,

nyomát fű rejti már.

Lábai alatt az avar halkan beszél,

elindul valahová,

emlék még mesél.

Csendes lombok alatt búcsúzik

a lány, az út kanyarog,

nyomát fű rejti már.

Az út mély ölelése, őrzi

minden léptét,

elindul ő, lélekben érzi.

Hídvégi Andrea: Főnix

1.

Hamvaiból a főnix

Nem is tudtam hogy hamuvá

Lehet és vált is az ember

És így lett búskomor tanuvá

De főnix lesz most az egyszer

Tanuja holt önmagának

Ám végre szíve dobbanik

Lángja kél alvó parázsnak

S újra élet lobbanik

Élet lobban a szemében

Rőt szárny alá vesz más madárt

Feltámasztja mi bevégzett

Izzón szel régi láthatárt

2. 

Főnix 

tűz madár anya 

táltosfiát siratja

Nap isten nászán

Fényben hunyorgok

Zarándoklatra készül

Bús főnixtestem 

Csillámló szikra

vakító napkitörés 

főnix nem fázik 

Szülj újra hamuból

arany vörös halhatatlanság 

nincs átok,kárhozat

új élet hív halotti máglyán 

3.

Tűzmadár 

 

Tűzmadár száll, 

nem áll, száll, száll!

Száll erre, száll arra,

repül magasan.

Mindenhova leszáll,

fészkében megáll.

Fiókák várják,

itt-ott-amott,

hozza nekik a lángot,

hogy senki se fázzon.

Hídvégi Andrea: Albatrosz

1.

 Albatrosz

A kék ég ma annyira tiszta,

még a csend is fésülhető rajta.

Fodrozódó tenger színén látom,

nem biztos, hogy ez a valóságom.

Ékes szárnyam testemmel eggyé válva,

bátorságom tanúja, a tenger igaz valósága.

Tudom, miatta nem voltam magányban.

mert minden cseppje életem társasága.

Nehéz súlyt gyémántként óvva cipelem,

gyengeségem így senki sem láthatja meg.

Kívülről jobb, ha legyőzhetetlennek látnak,

mert ha tudnák, a tenger sem vélne barátnak.