Jakab Anikó: Élet a kövek között. Táncoló pipacsok, Tanyavilág /Székely Pajor Izabella: A Balaton nyugalma, Gyömrői tavasz

 

Jakab Anikó: Élet a kövek között

1.

A kövek virágai

„Ki gondolná,hogy van élet rideg kövek között?

Sok kis fehér virágocska ide beköltözött.

Keresgélték, hová szórják el magjukat?

A szél segített megoldani gondjukat.

Azóta már itt pompáznak,virágoznak,

Másutt nem is hiányoznak.

Itt van helyük, esőben, szélben, napsütésben,

Kövek között,s zöld levelük által, óvó ölelésben.”

2.

Élet a kövek között

Sivár tájon, hogy

élhetsz? Mutass példát a

nélkülözőknek.

3.

Élet a kövek között

 

Te szikla vagy, én virág

- nehéz nász.

Én elhervadok, te elporladsz majd

- egységünkben nincs változás.

Jakab Anikó: Táncoló pipacsok

1.

Pirosítotok

Most feltűnőek vagytok,

de meddig éltek?

2.

Haiku

Piros pipacsok

Derékon kapja őket

a csintalan szél.

3.

Táncoló pipacsok

Szirmok varázsa bódít

vèrcsepp-pontok mezőn

buja,kihívó skarlàtvörös 

pipacs dalol napfény köszöntőt

Puritán pipacs

piroslik parázslik

tűzvirág szoknyája

pajzán paràzna

4. 

 

Pipacsok

 

Ahogy a szél ringatja

Keblén tested,

Piros koronád megremeg.

Van, hogy lágyan,

S van, hogy erősen,

Táncba forgat szüntelen.

S te mindig hozzá bújsz,

És hagyod magad,

Míg végig simítanak

Rajtad a természet kezei,

S meglocsolnak esős napon

Az égnek tiszta könnyei. 

5.

Táncoló pipacsok

Pödörödik, kunkorodik,

Fel az éghez nyújtózkodik;

Piros pipacs bontja szirmát,

Selyem-fényű, szép ruháját.

Jakab Anikó: Tanyavilág

1.

Faluhelyen

 

Páratlan; s nyugodt.

Fennkölt és csendes: idill.

Falusi tanya…

2.

 Vidéki reggel

Parázsló világok,

béke-földi tája,

hajnali fényt szór rá

napkövek szikrája.

 

Ősi porták báját

építi a holnap,

izgatott zsongással

indul el egy új nap.

 

Régi tanyavilág

őrzi bölcsességét,

mindenhonnan hallom

dicső örökségét.

 

Éljük, óvjuk együtt

élet választottját,

urbánus vidéknek

büszke ellenpontját.

 

Székely-Pajor Izabella: A Balaton nyugalma

1.

Szerelem híján

Pirosló és kéklő ma az égbolt,

szívem szerelmes

olyan de olyan rég volt!

Kik szerettek, messze már,

ki keres, még nem talál.

Két világ közt, álmosul,

pirkad-e vagy alkonyul?

Pirosló és kéklő ma az égbolt,

szívem szerelmes

olyan de olyan rég volt…

Székely-Pajor Izabella: Gyömrői tavasz

1.

Tavasz…

 

...ahogy riant a téli jég,

tavaszt remélt a büszkeség.

A fák hegyén remény fakadt,

rózsásarcú- virágmalaszt.

Esőt remél a földkabát,

cirógató, anyásdadát.

Pacsirta száll, imát csacsog,

kacér a fény, csodát ragyog.

2.

 

 Lent a tónál

 

A város szívében

békére lelve,

életre kelve

virágba öltözve,

várja egy kis sziget,

hogy ismét felfedezd.

Csendes volt a tél

és kopár a tér,

de nap melegétől

zöldell, ami él,

s itt van mindenki,

ki csodát remél.

3.

Tájkép

Vászonra festett tavasz,

színes rétegek tobzódnak ujjaim közt,

ecsetem símogat minden pergő szirmot:

játszunk ‘szeret-nem szeret’-et.

A felhők, mint gyűrt szerelmes levelek

lebegnek jelenem felett,

kibontom, s újraolvasom mind,

jégszívem talán felenged.