Lovas Katalin: 3. 1. / Király Mandi: Darvak, Tükröződések

Lovas Katalin: 3

1.

Várakozás

Valahol távol

halaszthatatlanul átsejlik

a csöndragyogáson

lassan nyílik a gyöngyházfényű

kikelet

mint tágra zárt csigaház

és újjászületik vele

a szerelem

de előbb a tél jön

a fagyos-fehéren

átdideregnek még

a tiszta hajnalok

a keleti égen egy csillag

épp’ felragyog

egymáshoz terel a jászol-meleg

és oltárcsend születik

a leghosszabb éjjelen

2. 

              Haiku 

Télvégi Nap fest

Égre glóriát, földre

Tükrös pocsolyát.

3.

Emlék

A jégtükörben egyszer megláttam a Napot

Vele izzott a jég is, amaz csak ballagott

Égi útját járva mutatta az utat

Siettem utána keresve arcodat.

Csípős szelek zúgtak, súgtak valamit

Az alvó rengetegnek altató dalait

Átszőtte a remény bágyadt sugarával

Szapora lépteim csikorgó dalával.

Lovas Katalin: 1.

1.

Székelykeve temploma augusztusban

 

Régi barátok hangját

hallom az idő fátylán át,

és nem feledem azt a Szentistvánt.

 

A kék Duna, mint vezérmotívuma

kis Rózsám szerelmének.

Felcsap még most is a templomi ének –

Szent Istvánkor székelyek

imádkoznak Istenkének.

 

A zöld erdő, a kis lugasba beledő’,

és asztalhoz ülünk ebédre.

Svábosan – töltött paprika pürével.

 

Simogat a kezével.

Utána halkan, csendben, hogy csak én halljam,

letette a szalvétát…

És engem azóta is bánt,

hogy nem feledhetem azt a Szentistvánt.

 

Király Mandi: Darvak

1

Darvak

Estefelé, a pamacsos szürke égen

ék alakban szálló darvak

krúgatása veri el a csendet,

ahogy az alvóhelyükre mennek.

Kezed ágasába bújva, 

ha megpihen kezem,

az elpazarolt évekre emlékezem.

Rájuk rakódott a kor, dongáinkon

kéreggé változott a por,

de alatta rejtve értünk,

mint hordóban a bor.

Az életünk dióhalom.

Csonthéja feltörve az asztalon.

Bőrünk, mint komódon az  almahéj, 

ráncaiban nyári még a szenvedély.

Estefelé, a pamacsos szürke égen

ék alakban szálló darvak

krúgatása veri el a csendet,

ahogy az alvóhelyükre mennek.

2. 

curu jelent meg

Szaszaki Szadakonak

– sírba vitt álom

Király Mandi: Tükröződések

1.

Tükröződések

Olyan, mint én, de

hogy kerülhetett ide?

Ismerkedjünk meg!

2.

Tükörben 

 

Barna madár tükröződik vissza,

erre a kis fénycsíkra.

Víg ének hallatszódik át,

de csak nézi-nézi magát

és csodálkozik agyában,

miért nem tud beszélni szavával.

Hosszú csőre, vékony lába,

csúszós az üveg fala,

folyton elcsúszik rajta.

De ez engem nem érdekel,

én csak a tükörképet lesem!