Jeles Teréz: Havas bükk, Vihar közeledik, Tavasz közeledik /Szakáli Anna: Tori kapu, Balatoni nyár/ A tó szélén

 

Jeles Teréz: Havas bükk

1.

Bíbor Levél

Bíbor levél hull a fáról,

Elszólít a messzi távol.

Egyszer minden útra kél.

Emlékeim szállnak széjjel

Szerte szórva szürke széllel,

Történetem véget ér.

Jeles Teréz_ Vihar közeledik

1.

Vihar közeledik

 

Csendesen lépem át a küszöböt,

Fel ne ébresszem az ördögöt.

Lelkem némán felüvölt,

Az ajtónál hagyom a bőröndöt.

 

Súlyos csend vár idebent,

Minden személytelen és idegen,

Lelkem kimerült, hitetlen.

A padló ekkor megreccsen.

 

Bennem a kétely növekszik,

Kint szél kerekedik,

Lelkemre bent béklyó nehezedik

Érzem Vihar közeledik

Jeles Teréz: Tavasz közeledik

1.

Tavasz közeledik

 

Mosolyarcú ibolya

lilaszínű csokorban.

Illatával csalogatva

tavaszvarázst hozta.

Üvegben bólogatva

melegséget áraszt.

Csendes csodával

néma sok szavával.

Tavaszi kedves virág

lila szerény ibolyák.

Egyszerűen vázában

szívmelegű a bokréta.

Illatoddal csak maradjál

sokáig a szobai vázádban.

Mosolyoddal mutassad

az egyszerű csodádat.

Szakáli Anna: Tori kapu

1.

szent hely ajtaja

szellemvilágra nyílik

mindig nyitva áll

Szakáli Anna: Balatoni nyár

1.

Balatoni nyár 

 

Tegnap éledt nyár

ma valóság, de holnap

tovatűnt emlék

Szakáli Anna: A tó szélén

1.

Csendváró

Alkonyon túl jár az idő

kékre mossa a világot

feloldva minden létező

és elképzelt közti sávot.

A tér is magába görbült

hajlott hátára húzva már

az örök forgásba szédült

eget, s azóta csendre vár.

2.

A tó szélén

A tó szélén állok, várnak az álmok

Még némák a tavak, ma nincsenek szavak.

Fodrok suhannak, csiklandja szellő

Híreim vannak: nem lesz ma felhő.

A tó szélén állok, társakat látok

Évgyűrűt kaptak, áldoztak Napnak.

Béka, ha csobban, a tó szava sóhaj.

Szeress ma jobban! A tó széle hol van?