Lukács Judit: A lélek dala, Hol a hazám, Magányos csónak, Virágba borulva, Telihold / Kotaszek Hedvig: Álomlátó, Ezüst hajnal, Őrző

Lukács Judit: A lélek dala

1.

A lélek dala 

 

A tiszta, romlatlan, egyszerű lélek  

már puszta létével magához vonz 

minden ártatlant, igazat és szépet. 

 

Ösztönösen odahúzódnak ahhoz,  

ki ért a nyelvükön, és velük érez; 

szívvel szól növényekhez, állatokhoz. 

 

Finom ujjai ha húrokhoz érnek 

közelebb hajolnak susogó lombok, 

hol bús madárka holt párjára réved. 

 

Bájos dalnok ajkáról csengő hangok 

hullnak élettelen madár testére 

- fakasztanak szívében rózsabokrot. 

2.

A pár álma

Virágként tündököl a legszebb lány,

kit halk levelek sóhaja kísér némán.

Szótlan a lant magányos őrként áll,

a lány, mégis néma magányban vár.

Madárpár volt,

az idő tovaszáll.

Emlékek szólnak,

szívben a fájdalom áll.

Lukács Judit: Hol a hazám

1.

A szülőfalu

Most álmodik a tél, új tavaszt remél. Száz kék szárnyú madár száll az égen át. Ó, az a sűrű havazás lassan elcsitul már. Jöjj, s hazafelé úton állj meg a földeken Mint fénylő kis virág, ég megannyi apró pilács. Mint fénylő kis virág, ég megannyi apró pilács. Alszik a Nap s a Hold nyugovóra tért. Oly távol van az ég minden csillaga Mégis a kis házak között tiéd a tavasz illata. Tedd össze a két kezed és hunyd le a szemed, Hódombok puha ölén várva vár a haza. Hódombok puha ölén várva vár a haza.

2.

Hol a hazám

Bujdosol sírva 

szülőcsatornád : házad 

hazád hagyva hűtlenül

kánaán, Paradicsom 

délibábja vár?

Semmilyen ország 

nem lehet gyökered

határon kívül 

3.

Édesanyám, hol a hazám?

Álmaimban messze járnék,

úgy, ahogy egy sötét árnyék,

ne is lásson engem senki,

de jó volna visszamenni!

Bömböl az ég, fegyver tombol,

üvölt a föld mély torokból,

széthullott, mi emberré tett,

mondd, a gyermek, ő mit vétett?

Hős fivérem, hős az apám,

vérrel védik meg a hazám,

mintha jeges eső lenne,

anyám könnye hull fejemre.

Ma álmomban messze jártam,

újra otthon, szép hazámban.

Nem szakadt az égből átok,

mezőn nyíltak szép virágok.

Jött egy angyal, megüzente:

itt a hazám a szívembe,

sose másként nem is látnám,

csillagfényes béke szállt rám.

4.

Határ

 

Hol vagy, te, otthonom, hazám?

Hajam lebben arrébb hozzám,

villám hasít két szakasszá,

átitat e kettő faágazás.

 

Piros-kék ház emeltetett,

földi réten sólyom lebeg,

célba veszi könnyeső-ereszt,

mi egy kicsi levet ereszt.

 

De előttem már mennyvirág.

Fehér. „Reményt!” – felkiált.

Rám onnét csillagfény vigyáz,

táncol, dalol az egész irány.

 

Állok kettő közt átlátszva,

feladatom van a világban.

Itt maradok e határban,

míg eljön Jézus országa.

5. 

 

Lelkemben otthon

Szívből ragyogsz csendesen,

Kiscsillag vagy, fényed végtelen.

Szépséged belső, a világ végtelen,

külsőben tükör, mégis egyetlen.

Az éj tükre reménnyel közeleg,

otthonod fénye lágyan átölel.

Csendesen ragyogsz, fényed örök,

szépséged benső, Világot ölelő.

Lukács Judit: Magányos csónak

1.

Magányos csónak

Magányod néma,

küzdelmed rejtett,

az élet háborgó, őrült,

színes tengerén,

ha melléd is csapódnak

páran, nem enyhül

az egyedüllét.

A hullámok hol ölelnek,

hol csapkodnak szüntelen,

keserű sikolyod

elnyeli a végtelen.

Lent végzed majd

a mély rejtekén,

de hangodat egyszer hallja

majd egy kisgyerek,

füléhez emel egy kagylót,

s a szíve megremeg.

2.

Süllyedő sajka

leskelő veszélyek közt

révbe nem érhet.

 

Lukács Judit: Virágba borulva

1.

lángvirág

 

itt van a nyár

láng a határ

pipacs lobban

édes a bók

mézes a csók

két karodban.

lobban a vágy

rét ma az ágy

tűzben égünk

vadtátikák

s ezer virág

halt meg értünk.

Lukács Judit: Telihold

1.

Sápkóros szellem,

alvajárók végzete.

Sötét lyuk elnyel.

2.

Telihold

 

Ott tündököl minden éjjel fent

A magas égen, mégis, ha a karom

Nyúlik érte, majdhogynem elérem

Ez megnyugtat, de bánt is egyben

 

Mert a majdhogynem kevés, pusztán

Félsiker. Minden éjjel tákolok új

Lest, magaslatot, tornyot vagy akár

Felhőkarcolót.

 

Megmozgatok ezért bármit

Mégsem érem el a

Lehetetlent.

3.

 Telihold

Szerinted más fényét

sugározza vissza

ősrégen kerekre

gyűlt űri por-tömeg

vízmozgás mágnese

apály-dagály ura

körforgás jelképe

fogyás-gyarapodás.

Annyival több ennél

égi matt festékkel

sejtelmet fröcsköl a

zárt virágfejekre

vadászó rókaszem

tükre az ösvényen

titkok ismerője

farkasdal múzsája

pogánykori ünnep

táncos istennője

lélek táplálója

lassan úszó vándor.

Kotaszek Hedvig: Álomlátó

1.

Álmaim asszonya

Fátyolarcú álommal simogat az Isten.

Párapaplan hortyoló mocsáron.

Füst-ecsetből elszabadult szellem,

Egyszer láttam, és azóta várom.

Hömpölygő hajhullámok,

Felém nyúló kezek...

Megállít szeme villanása,

majdnem felébredek.

Nézem tovább. Szépsége

Füst,felhő, köd, pára.

– Nem ismerlek! Nem vagy Te senki,

Csak álmom valósága.

A Mindenből lett gomolyítva,

Belőlem, sok asszonyból, és lányból.

Halott szellemarcok gúnyos vitustánca

Szerelmeim kriptájából.

2.

Álomalakok Nehéz a sötétség, alig bírom el az éjszaka súlyát, nincs semmi, ami megvédene. Jönnek, csak jönnek. Pedig, míg éltek, szerettem őket valamennyire.

u

Kotaszek Hedvig: Ezüst hajnal

1.

Haiku

Világ sebére

Ezüst hangú madárdal

Terít gyolcsleplet.

2.

Hajnal

Belepi a szunnyadó Föld testét

A hajnal ezüstből szőtt palástja.

Harmatgyöngyként ontja szeretetét,

A gyönyörű emberi világra.

Békés fényhozóként érkezik meg,

A szelíd szél húzta hintójával,

Tiszta szíve szinte beleremeg,

Ahogy virágot fest a csókjával.

Az ablakok tükrébe tekintve

Meglátja az elpirult, szép arcát,

Csillogó szemében könny van rejtve,

Mely elárulja meghatottságát.

Csodálja a lét minden értékét,

A változás új lehetőségét.

A mindent a végtelen semmiben,

Az életpulzálást az életben.

Kotaszek Hedvig: Őrző

1.

Angyalvarázs

 

Mennyből az Angyal eljött hozzátok.

Lejött hozzátok. Befogadjátok?

Csináltok-e szívetekben számára helyet,

s hívjátok-e magatokhoz, amíg csak lehet?

 

Mondjátok-e neki, pihenj meg, jer ide,

és az álmok szárnyán repíts el, messzire.

Vezess a valóság szürke hétköznapján,

fogd a kezem, védelmezz, ha kísért az ármány.

 

Oltalmazz gonosztól, hozzál bölcsességet,

hitet, szeretetet, reményt, tisztességet.

Lelkemet öleld át szerető csodával,

és boríts be a Karácsony aranyló fátylával.