Molinaro Molnár Péter: Lent a folyó mellett, Hathor anya és gyermeke, Téli fények 2, Kőrös / Sánta Péter: St Mihály

 

Molinaro Molnár Péter: Lent a folyó mellett

1.

Festészet mint líra

ecsetvonások betűk testvérei

kontúr, szín, lendület, érzés,

apró foltok és görbületek

születnek s halnak halovány vásznon

– akár tinta a tollban

oly közelről kutatom az igazságot

orromba tolakszik a festék illata

mihelyst hátrálok, a betűk szavakká

a szavak szöveggé, szövegek

verssé, végtére is képpé válnak

Molinaro Molnár Péter: Hathor anya és gyermeke

1.

Papp-Erdei Barbara - Édesanyámnak

(pályázaton kívül)

Édesanyám Hathort idézi bennem,

Ahogy kislánykoromban ölelt engem.

Nem született istennőnek, egyszerű asszony,

Büszkeség nekem az, hogy a lánya vagyok.

Ringatott, védelmezett, ő látta, hogy ki vagyok,

Nem szíd le, mikor belül önmagammal harcolok.

Mosolya Hathornak koronája, ölelése az égbolt,

Gyermekkorom emlékei ezek, milyen rég volt.

Hogyha néha napján elfáradok, hiányzik nekem,

Kételyekkel telin, ölébe hajtom vigaszért a fejem.

Meghallgatja lelkemnek minden egyes bánatát,

Szeretete, akár Hathornak, bús szívemet járja át.

Édesanyám Hathort idézi bennem,

Ahogy kislánykoromban ölelt engem.

S hogyha majd én is egyszer anyává válok,

Gyermekem Hathorja szeretnék lenni ezen a világon.

Molinaro Molnár Péter: Téli fények 2

1.

Jégmezei hozsánna

Szél süvít a jégmezőkön,

morcosan harap,

zord hevével nem vesződöm,

nem hagyom, e rém legyőzzön,

fortyogó harag

sincs ma bennem, jó a lelkem,

lángoló, szelíd,

tűzvirágok csokra serken

véd a télnek pokla ellen,

ég felé repít

régi álmom fénycsodája, 

fürge hit-fogat,

marja jég és szél dobálja,

ám a vészben kélt hozsánna

lángja nem lohad.

Molinaro Molnár Péter: Kőrös

1.

Körös

Ha volna még a csendre jobb szó,

itt megtalálnám, azt hiszem,

amíg a fény hajának omló

csodája ring a kék vízen.

 

Úgy ring, a partra gyöngyöt morzsál, 

gurítják fáradt tegnapok,

felhők mögül napunk, a boglár,

szelíd mosollyal ráragyog.

 

Szélként fölötte átsuhogva

a lélek reszket is talán,

nyugalmat ont a zöldek csokra

a Körös lankás árnyasán.

 

Amint leszáll az esti pára,

magába zár gomoly lilája.

Sánta Péter: St Mihály

1.

Szent Mihály

Kardom éles,

de még tiszta.

Hol rejtezel,

sátán fattya?

2.

 

Itt az idő

 

Fény Ura, üdv neked! Rég aki

óvtad a mennyet a rossztól,

kardod hősi erélye hiányzik

             a vérszinü mostból,

kétélű vasad - Ej, mire vár? -

            az öledben akárcsak

néma gitár, s Te a rab, kit a

    csend közönyébe kizártak.

Lángol a vér, a sötét gomolyog,

      ha csak ülsz eme bajban.

Szárnyaszegetten bóbiskolsz,

           veled alszik a hajlam

újra lecsapni a megtévedt

            seregekre, de végleg!

Tombolt már eleget, feldúlta

                   e Földet a néped.

3.

 St Mihály

 

Acél pengém fényt hasít,

sötét árnyak hullnak térdre –

Meddig áll még a világ?