Mikóczy Dénes: Ős buja főldőn, Fényjáték / Turcsány Edina: 4, 2, 5,

Turcsány Edina 5

1.

Anyám muskátlijai mindig 

hatalmasra nőttek,

talán, mert nagyon szerette őket.

Lecsipkedte a hervadt virágot,

így teremtett virágos világot.

 

Keze nyomán szépült a kert,

így lettem én is kiművelt a gazok, 

hasznosak és dísznövények terén,  

mint bádogvödörben 

egy virágköltemény.

Mikóczi Dénes: Ős buja földön

1.

 Őserő

Avar közt tavasszal

Megpezsdül a világ,

Pitypangszem kacsint rád

Pajkos mosollyal.

A föld még szürke, ám

Krókuszok nyilai

Nárciszok lándzsái

Döfik át a halált.

Sarjadó zöld vetés

Vár nyárra aratást,

Virágözön kíván

Nászt, beteljesülést.

Kis csírában rejlő

Jövő, teljes élet,

Tavaszi őserő:

Kezdet és ígéret.

Mikóczy Dénes: Fényjáték

1.

Othello

egyfolytában erős és független

Hadd legyek végre egy szőlőszem

függjek csüngjek könnyedén

szemtelenül, feladat nélkül

érjek borrá, csak úgy

sokad-magam közt, mert miért ne?!

a nap és az eső örömére

lilás bordó othello legyek

rágós héjú, lusta

magjaim talmi gondolatok

köpd ki miután a szádban megfordult

Turcsány Edina: 4

1.

Bizonyosság (Kányádinak)

Járt itt valaki.

Fák hegyén szívdobbanás

rajzolatai.

Turcsány Edina: 2

1.

Őszi

Levelek. Könnyek.

Elengedhetetlenül

hullnak alá mind.